2011. szeptember 23., péntek

Szilvás-túrós süti a negyedik blogszülinapra:-)


A Zsuzsi főz! blog negyedik születésnapjához érkezett a mai napon. Ebből az alkalomból köszöntöm rendszeres olvasóimat, Facebookos követőimet és mindenki, aki az elmúlt években bekukkantott ide!

A blog negyedik szülinapjára tekintettel recept következik, méghozzá egy szilvás desszert, ha már úgyis szilvaszezon van. Nagyon gyakran sütök mostanában szilvával, mert szerintem süteményekbe az egyil legjobb gyümölcs. Általában egyensúly-tésztára teszem, vagy omlós alapon pitét sütök, de most valami másra vágytam. Volt itthon túró is, így ezt hoztam össze a szilvával. A végeredmény egy ropogós tésztájú túrókrémes szilvás pite lett, ami mindenkinek elnyerte a tetszését, aki kapott belőle.

Recept

A tésztához

30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg cukor
kevés jeges víz (ha a tészta nem áll össze)

A töltelékhez

50 dkg túró
egy tojás
egy nagy evőkanál tejföl
2-3 evőkanál cukor
fél citrom leve és reszelt héja
2-3 evőkanál zabpehely
csipet fahéj
kb. 40 dkg szilva

A tésztához valókat gyorsan összegyúrom (ez akkor a legegyszerűbb, ha a hideg vajat belereszelem a lisztbe) és folpackba csomagolva kb. egy órára a hűtőbe teszem pihenni.

Egy óra múlva a tészta kétharmadát kinyújtom és kibélelek vele egy kb. 25 centi átmérőjű piteformát. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.

A töltelékhez a túrót villával áttöröm, hozzákeverem a tojást, a cukrot, a citromhéjat, és –levet, meg a fahéjat.

A tésztát megszórom a zabpehellyel, ráterítem a túrótölteléket. A tetejét kirakom magozott, felezett szilvával, végül a maradék tésztát a reszelő legnagyobb lyukú oldalán a süteményre reszelem. Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm.

2011. szeptember 11., vasárnap

Egy kis reklám:-)


A héten megkeresett Bori, a Kétker-étkem ételszállító cégtől, azzal, hogy a jövő heti menüjüket az én receptjeimből állítanák össze, ha én is benne vagyok. Azonnal igent mondtam, nagyon jó ötletnek tartom ezt a dolgot, és persze nagyon örültem annak is, hogy rám gondolt. Két nap múlva meg is kaptam a menü tervét, ami olyan jól sikerült, hogy változtatni nem akartam rajta.
Nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatásra, és persze arra is, hogy könnyen sikerül-e a kiválasztott ételeket elkészítenie a szakácsoknak. Aki gondolja, akár ide a blogra is jelezheti, hogy tetszett-e az általa elfogyasztott étel.
(Egyben felhívnám a kollégáim figyelmét, hogy a munkahelyünktől csak egy köpésre tevékenykedik a Kétker-étkem, úgyhogy érdemes kipróbálni őket!)

2011. szeptember 8., csütörtök

Szilvás gombóc


Ez az étel még nem szerepel a blogon, és ez nem is véletlen, nagyon szeretem, de a készítése számomra igazi tortúra. Mire kész vannak a gombócok, általában tiszta ideg vagyok, mert a tészta általában nem megfelelő, ragad, nem jól formázható. Ez vélhetően azért van, mert a krumpli nem elég lisztes, vagy nem tudom, de sose sikerült még idegeskedés nélkül elkészítenem.
Megoszlanak a vélemények, hogy kell-e a tésztába tojás vagy sem, a most következő verzióba tettem, de csináltam már anélkül is, és akkor sem jártam jobban, úgyhogy várom a kommentjeiteket, hátha van valakinek valami jó tippje a megpróbáltatások elkerülésére.

Recept

60 dkg héjában főtt, áttört krumpli
egy tojás
2 dkg vaj
kb. 15 dkg liszt illetve amennyit felvesz
csipet só
kisebb szemű szilva
vajas zsemlemorzsa a forgatáshoz
fahéjas cukor a töltéshez és a megszóráshoz


A kihűtött főtt krumplit finomra reszelem, és a tojással, hideg vajjal és annyi liszttel, amennyit felvesz, rugalmas tésztává próbálom összegyúrni. Ha sikerül (ha nem, akkor is), kezdődhet a töltés. Ehhez kis golyókat tépek a tésztából, a közepükbe ügyeskedem a magozott, fahéjas cukorral megtöltött szilvákat. Lehet nyújtani is, és négyzetekre vágva tölteni a tésztát, nekem ez esélytelen. A kész gombócokat forró sós vízben kifőzöm, akkor jó, ha feljöttek a víz felszínére és utána még egy percig főttek. A gombócokat vajas pirított morzsába forgatom és fahéjas cukorral szórva tálalom.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails