2011. augusztus 28., vasárnap

Tkemali - grúz szilvaszósz



Először is, itt is köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki szavazott rám a Goldenblog 2011 blogversenyen, és lehetővé tette, hogy ez a blog a 164 induló közül a kilencedik helyen végezzen, nem gondoltam volna, hogy az első tízbe jutok, megtisztelő.

Másodsorban végre recept is következik!

Ezt a receptet már jó rég beígértem a Facebook-on, de csak most jutottam el odáig, hogy fel is tegyem. Mint egy korábbi posztban már említettem, idén nagyon sok mirabellaszilvánk lett, ezért úgy döntöttem, valamit fogok belőle készíteni mindenképp. Lekvárt főztem, ami nagyon jól sikerült, de valami chutney-szerű dolgon is törtem a fejem, végül ráakadtam itt a grúz szilvaszósz receptjére. El is készítettem, de a felhasznált fűszereken kicsit változtattam: korianderzöld híján koriandermagot használtam, és került bele római kömény is, amit nagyon szeretek.

A végeredmény egy édes-sós-savanykás mártás vagy inkább ízesítő, ami nagyon jól passzol natúr vagy grillezett húsokhoz, sőt, ketchup helyett akár virslihez is. Fotó sajnos nem készült, mert gyakorlatilag éjjel főztem be és se energiám se normális fényem nem volt a fényképezéshez.

Recept

1 kg mirabella szilva

1 fej fokhagyma
2 deci víz
egy rúd fahéj
egy teáskanál koriandermag

egy teáskanál római kömény
1 csokor kapor
2 cseresznyepaprika
só, cukor, ecet ízlés szerint

A szilvát a vízzel lábosba teszem és kb. fél óráig főzöm nagy lángon.Ezalatt a gyümölcs lefő a magjáról. 15 perc eltelte után hozzáadom a kaprot - egyben dobtam bele - , majd a megadott idő eltelte után a gyümölcsöt szitán jól átpasszírozom. A kapott pépet visszateszem a tűzre, hozzáadom a fahéjat, a frissen durvárta őrölt koriandert és köményt, beledobom a paprikát, a felszeletelt fokhagymát. Ízlés szerint teszek hozzá sót, valamint cukrot/ecetet, a gyümölcs édességétől függően. (Nekem inkább édesíteni kellett.) Addig főzöm kis lángon, amíg kissé besűrűsödik, utána üvegekbe töltöm, és szárazgőzben hagyom kihűlni.

Szerintem kékszilvából is lehet valami hasonlót csinálni, kicsit más lesz ugyan a végeredmény, de érdemes próbálkozni vele.


Kép forrása: Dreamstime.com

2011. augusztus 20., szombat

Focaccia a kenyér ünnepére


Augusztus 20. az államalapítás, Szent István és az új kenyér ünnepe, ennek örömére, most egy kenyérféle receptje következik.
A focaccia egy olasz laposkenyér, a tésztája a pizzához hasonlít, de erre nem kerül szósz, az ízesítése sokkal egyszerűbb. Gyakran csak friss fűszereket dagasztanak bele és olívaolajjal locsolják meg, én most két gazdagabb verziót készítettem.

Az írás eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

A tésztához

50 dkg liszt
egy zacskó porélesztő
2 teáskanál só
2 teáskanál rozmaring
280 ml langyos víz
2 evőkanál olaj

Hagymás feltét

Egy fej lilahagyma
Két fej vöröshagyma
Egy evőkanál olaj
4-5 ág kakukkfű só, bors

Sajtos-olívás feltét

Egy golyó mozzarella (125 gramm)
10 dkg zöld olívabogyó olívaolaj

A tésztához valókból közepesen kemény tésztát dagasztok, duplájára kelesztem. Ezután kicsit meggyúrogatom és ismét hagyom kelni (ez el is maradhat, de ártani nem fog)

Közben a hagymás feltéthez a hagymát félfőre vágom és az olajon kis lángon megfonnyasztom. Sóval, borssal, kakukkfűlevelekkel ízesítem és hagyom langyosra hűlni.

A másik feltéthez a mozzarellát felkockázom.

A sütőt 230 fokra előmelegítem. A tésztát elfelezem, kicsit átgyúrom, tetszőleges formára, ujjnyi vastagra kihúzogatom. Az egyikre ráteszem a hagymát, a másikon elrendezem a sajtot és az olajbogyót, ezt meglocsolom kevés olívaolajjal is. Mindkét lepényt a tíz ujjammal kicsit megnyomkodom, majd a forró sütőben kb. negyed óra alatt készre sütöm.

2011. augusztus 13., szombat

Sültpaprika saláta



Apai ágon erdélyi családból származom, így nyáron kötelező elem volt az asztalon a sültpaprika-saláta. Nagyanyám húsos zöldpaprikából készítette, csak olajat és ecetet tett rá, de anyukám már fokhagymával is ízesítette, én is inkább így szeretem. Most nem zöld, hanem piros kaliforniai paprikából készítettem, így édesebb az íze, ezért mehet bele kicsit több ecet is.


Recept

8-10 nagy, húsos zöld- vagy kaliforniai paprika

fokhagyma ízlés szerint (nálam 2-3 gerezd)
olaj (általában olíva)
ecet (egy-két evőkanál, lehet sima, balzsam, vagy borecet is)

A paprikát tepsire rakom, és jó forró, 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a héja barnulni-feketedni kezd. Ekkor a tepsibe a kézfejemről kevés vizet spriccelek, lefedem folpackkal/alufóliával, és 15 percig így hagyom. Be lehet tenni olyan nejlonzacskóba is, ami bírja a hőt, és ott pihentetni. Negyed óra elteltével a paprikák héját lehúzom, kiszedem a csumájukat, tetszőlegesen felcsíkozom (én félbe-negyedbe szoktam). A paprikát lapos tálba vagy zárható műanyag dobozba teszem, sózom, megszórom a felszeletelt fokhagymával, meglocsolom az ecettel és annyi olajat öntök rá, hogy épp ellepje (ezért teszem lapos edénybe, hogy ne kelljen nagyon sok olaj). Kicsit összeforgatom, és ha már kihűlt, a dobozt lezárom, és hűtőben érlelem a salátát. Mielőtt ennénk, legalább fél órával előbb kiveszem a hűtőből, hogy kicsit felmelegedjen. Ha valakinek ez így túl egyszerű, tálalásnál meg lehet hinteni elmorzsolt fetával, netán kecskesajttal, de akár egy csokor felaprított petrezselyemmel is. Érdemes jó sokat csinálni belőle, mert nagyon eteti magát.


Az írás eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

2011. augusztus 3., szerda

Mirabella lekvár


Két hete készítettem, és igen jó lett. A mirabella vagy mirabolán nem más, mint egy szilvafajta. E hangzatos nevet sokan nem ismerik, de ha azt mondom: fosószilva, lotyószilva, potyókaszilva, akkor sokan a fejükhöz kapnak.
Nálunk a kertben egyszer csak megjelent magától, ami nem csoda, mert itt, a szentendrei hegyvidéken lépten-nyomon nő, sőt, a 11-es út mellett is akad szépszerével. Van sárga, piros változata, a mi fánk piros gyümölcsöt terem. Idén olyan nagy mennyiségű szilvát termett a két fa, hogy szúrta a szemem a sok gyümölcs, szinte hívogatott, hogy kezdjek vele valamit. Hát kezdtem is, az első próbálkozás egy nagyon jól sikerült lekvár, melynek receptje most következik.

Recept

2,5 kg mirabellaszilva
70 dkg kristálycukor
egy rúd fahéj
fél citrom leve
1 db Haas 3:1 arányú zselésítő

A jól megmosott, leszárazott szilvát szőröstül-bőröstül lábosba teszem a fahéjrúddal, és nagy lángon néha megkeverve kb. 20 percig főzöm. Ennyi idő alatt sok levet enged, a héját ledobja, és jóformán leválik a magról. Ezután sűrű szövésű szitán átpasszírozom. (Ettől kicsit féltem, mert sose csináltam ezzel a módszerrel lekvárt, de nagyon megtetszett, mert elmaradt a kötelező magozás és az egésszel megvoltam negyed óra alatt. ) A kapott híg péphez hozzáadom a zselésítőt, felforralom, belekeverem a cukrot meg a citrom levét, öt percig forralom, majd steril üvegekbe töltöm. A fedő rácsavarása után az üvegeket fejreállítom öt percre, majd hagyom kihűlni. Utána mehet a kamrába.
Ebből öt kisebb üveg lekvárom lett, de ezt senki ne vegye készpénznek, mert én lekvárfőzésnél találomra előveszek x darab üveget, aztán lesz, ami lesz:-)

Készült a mirabellából még egy dolog, receptje hamarosan következik!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails