Attilára megint rájött a horgászhatnék. Ebben az őszies hűvös időben van igazán szezonja a pergetéses horgászatnak, ezzel a módszerrel leginkább ragadozó halak foghatók. Ez nagyon örvendetes, mert a rablóhalak (csuka, süllő) szerintünk sokkal ízletesebbek, mint növényevő társaik. Sovány, ízletes a húsuk, igaz a többi halnál szálkásabb is, de nagy halkedvelők lévén minket ez nem nagyon érdekel.
Szóval, életem párja villantókkal, wobblerekkel és gumihalakkal felszerelkezve szombat délután lement a Dunára horgászni. Jött is egy órán belül a telefon, megvan a zsákmány egy kb. fél méteres csuka személyében.
Ennek örömére böngésztem a netet receptek után kutatva, aztán hagytam az egészet és a saját fejem után mentem. Nem bántam meg, fantasztikusan finom és könnyű vacsoránk lett a halból, csak azt sajnálom, hogy csak egy példány került horogra. Főfogásként ekkora méretű csukából szerintem fejenként egyet érdemes számítani.
Recept
Személyenként egy csuka
8 dkg vaj
3-4 gerezd fokhagyma
egy nagy csokor petrezselyem
liszt
1 dl száraz fehérbor
só
A halakat főzéshez előkészítjük, ehhez jó, ha van egy társ a konyhában, mert a csukát legegyszerűbb megnyúzni pikkelyezés helyett. A nyúzáshoz a hal bőrét a nyaka és az összes úszója körül körbevágjuk (mi az úszókat le is vágtuk), majd a bőrt ujjal felfeszegetjük, és lehúzzuk, mint egy harisnyát. Ezután nagyobb méretű halaknál jöhet a filézés, de ez a példány nem volt ehhez elég nagy, így a szálkákat bennehagytuk, viszont a csukát nagyon alaposan, 3-4 milliméterenként beirdaltam. Ennek köszönhetően a fogyasztásnál nem érzékeltük, hogy annyira szálkás lenne, a gerincen kívül alig találkoztunk szálkával.
Tehát, a készítés előtt a beirdalt halat kevés sóval bedörzsölöm. Akkora serpenyőben, amibe a csuka egészben befér, a vajat felforrósítom, beledobom a felszeletelt fokhagymát és egy-két percig közepes lángon kevergetem. Nem szabad megpirulnia, csak puhuljon át. Ha ez megvan, a halat lisztbe mártom és a forró vajba helyezem. Egyik oldalát kb. három percig sütöm, közben evőkanállal folyamatosan locsolgatom a vajjal, és aláöntöm a bor felét. A locsolgatás nagyon fontos, mert nem szárad ki a hal és sülés közben beszívja a boros-vajas szaftot. Ezután a másik oldalát is hasonló módon megsütöm. Amikor a csuka már majdnem teljesen átsült, mellédobom a felaprított petrezselymet, aláöntöm a maradék bort, és a locsolgatást tovább folytatva készre párolom-sütöm.
Mi csak úgy magában ettük, de szerintem vajas főtt krumpli, vagy krumplipüré jól mehet mellé.
Szóval, életem párja villantókkal, wobblerekkel és gumihalakkal felszerelkezve szombat délután lement a Dunára horgászni. Jött is egy órán belül a telefon, megvan a zsákmány egy kb. fél méteres csuka személyében.
Ennek örömére böngésztem a netet receptek után kutatva, aztán hagytam az egészet és a saját fejem után mentem. Nem bántam meg, fantasztikusan finom és könnyű vacsoránk lett a halból, csak azt sajnálom, hogy csak egy példány került horogra. Főfogásként ekkora méretű csukából szerintem fejenként egyet érdemes számítani.
Recept
Személyenként egy csuka
8 dkg vaj
3-4 gerezd fokhagyma
egy nagy csokor petrezselyem
liszt
1 dl száraz fehérbor
só
A halakat főzéshez előkészítjük, ehhez jó, ha van egy társ a konyhában, mert a csukát legegyszerűbb megnyúzni pikkelyezés helyett. A nyúzáshoz a hal bőrét a nyaka és az összes úszója körül körbevágjuk (mi az úszókat le is vágtuk), majd a bőrt ujjal felfeszegetjük, és lehúzzuk, mint egy harisnyát. Ezután nagyobb méretű halaknál jöhet a filézés, de ez a példány nem volt ehhez elég nagy, így a szálkákat bennehagytuk, viszont a csukát nagyon alaposan, 3-4 milliméterenként beirdaltam. Ennek köszönhetően a fogyasztásnál nem érzékeltük, hogy annyira szálkás lenne, a gerincen kívül alig találkoztunk szálkával.
Tehát, a készítés előtt a beirdalt halat kevés sóval bedörzsölöm. Akkora serpenyőben, amibe a csuka egészben befér, a vajat felforrósítom, beledobom a felszeletelt fokhagymát és egy-két percig közepes lángon kevergetem. Nem szabad megpirulnia, csak puhuljon át. Ha ez megvan, a halat lisztbe mártom és a forró vajba helyezem. Egyik oldalát kb. három percig sütöm, közben evőkanállal folyamatosan locsolgatom a vajjal, és aláöntöm a bor felét. A locsolgatás nagyon fontos, mert nem szárad ki a hal és sülés közben beszívja a boros-vajas szaftot. Ezután a másik oldalát is hasonló módon megsütöm. Amikor a csuka már majdnem teljesen átsült, mellédobom a felaprított petrezselymet, aláöntöm a maradék bort, és a locsolgatást tovább folytatva készre párolom-sütöm.
Mi csak úgy magában ettük, de szerintem vajas főtt krumpli, vagy krumplipüré jól mehet mellé.
6 megjegyzés:
jó lett a recept gratula, ellenben meg kell jegyeznem, a márna nem ragadozó hal, és nem is pergetnek rá.
Köszi, ki is törlöm. Suszter maradjon a kaptafánál, így jár aki "okoskodik"
Én a csukát nem nyúznám, inkább jó ropogós bőrt sütnék rá, ahogy ez már mániám lett :) De k-l0nben nagyon jó ez az elgondolás, pont az egyszerűsége miatt.
Hát igen, én halban inkább az egyszerűség híve vagyok, nem szabad túlbonyolítani, mert elvész a saját íze.
Ha nem nyúzod, a pikkelyeit leszeded, vagy azt sem?
Éppen tegnap volt szerencsém végignézni a csuka nyúzását :(
Három db a mienk lett. Bent vannak a fagyasztóban, éppen receptet kerestem. Ilyesmire gondoltam én is. Köszi.
Thrini
Igen, a pikkelyeket késsel lekaparom, nem nagy ügy. Legegyszerűbb még felbontás előtt megtenni.
Megjegyzés küldése