Megleptem magam egy menzás ebéddel. Persze ez a jelző nem helytálló, mert sajnos a mai menzákon sem a tojáslevest, sem a túrógombócot nem tudják normálisan elkészíteni.
A meglepetésemet csak fokozta, hogy életemben először képes voltam pánikrohamok nélkül egy kiváló állagú, könnyű túrógombócot létrehozni. Ez nagy szó, mert az olyan jellegű ételeknél, ahol fontos a hozzávalók aránya (sütemények), rendszerint magamon kívül vagyok, ha szerintem a tésztamassza nem megfelelő állagú. Az sem szokott zavarni, hogy a recept mit ír elő, például túrógombóc esetében megtörtént már, hogy – feleslegesen – pluszban adtam a masszához még grízt, amitől ágyúgolyónak is használható, ellenben nem ehető gombócok készültek a kezem alatt.
Nem tudom, mi történhetett, talán a terhesség teszi, most teljes léleknyugalommal formáztam meg a szemre formázhatatlannak tűnő túrós trutyiból a gombócokat, és láss csodát, sikerült.
Recept
50 dkg túró (ha lehet házi)
3 tojás
2 deci búzadara
só
5 dkg vaj
zsemlemorzsa
a tálaláshoz cukor és tejföl
A túrót áttöröm, összekeverem a tojások sárgájával, a búzadarával és csipet sóval. Másik edényben kemény habbá verem a tojásfehérjét, majd kanalanként adagolva lazítom vele a túrós masszát. Ezután legalább két órát pihentetem, ezalatt a dara megszívhatja megát nedvességgel.
Amíg az alapanyag pihen, pirított morzsát készítek, ami nálam úgy történik, hogy a morzsát száraz serpenyőben pirítom meg és csak ezután adom hozzá a vajat, így nem fog összecsomósodni.
A gombócokat forrásban levő sós vízben lassú forralással készre főzöm, a tapasztalatom az, hogy miután feljönnek a víz felszínére, még 5-6 perc kell nekik. A kész túrógombócot a morzsába forgatom, sok tejföllel és kristálycukorral meghintve tálalom (A kristálycukor nálam kötelező elem, szeretem, amikor ropog a fogam alatt…).
A meglepetésemet csak fokozta, hogy életemben először képes voltam pánikrohamok nélkül egy kiváló állagú, könnyű túrógombócot létrehozni. Ez nagy szó, mert az olyan jellegű ételeknél, ahol fontos a hozzávalók aránya (sütemények), rendszerint magamon kívül vagyok, ha szerintem a tésztamassza nem megfelelő állagú. Az sem szokott zavarni, hogy a recept mit ír elő, például túrógombóc esetében megtörtént már, hogy – feleslegesen – pluszban adtam a masszához még grízt, amitől ágyúgolyónak is használható, ellenben nem ehető gombócok készültek a kezem alatt.
Nem tudom, mi történhetett, talán a terhesség teszi, most teljes léleknyugalommal formáztam meg a szemre formázhatatlannak tűnő túrós trutyiból a gombócokat, és láss csodát, sikerült.
Recept
50 dkg túró (ha lehet házi)
3 tojás
2 deci búzadara
só
5 dkg vaj
zsemlemorzsa
a tálaláshoz cukor és tejföl
A túrót áttöröm, összekeverem a tojások sárgájával, a búzadarával és csipet sóval. Másik edényben kemény habbá verem a tojásfehérjét, majd kanalanként adagolva lazítom vele a túrós masszát. Ezután legalább két órát pihentetem, ezalatt a dara megszívhatja megát nedvességgel.
Amíg az alapanyag pihen, pirított morzsát készítek, ami nálam úgy történik, hogy a morzsát száraz serpenyőben pirítom meg és csak ezután adom hozzá a vajat, így nem fog összecsomósodni.
A gombócokat forrásban levő sós vízben lassú forralással készre főzöm, a tapasztalatom az, hogy miután feljönnek a víz felszínére, még 5-6 perc kell nekik. A kész túrógombócot a morzsába forgatom, sok tejföllel és kristálycukorral meghintve tálalom (A kristálycukor nálam kötelező elem, szeretem, amikor ropog a fogam alatt…).
2 megjegyzés:
Próbáld ki a sült túrógombócot. Tuti siker, nagyon finom és főzés helyett tudsz mással foglalkozni (főleg most jól jön). Mióta ajánlotta valaki, nem is csináltam hagyományosat.
Azilia a G-Portálon:
http://href.hu/x/70rb
Köszi a receptet, ígéretesnek tűnik.
Megjegyzés küldése