2007. október 31., szerda

Ajánló: J.P. Chenet Cinsault-Grenache Rosé 2006


A mai post rendhagyó lesz, ugyanis nem ételről lesz szó, hanem italról, méghozzá borról, amely családunkban nagyon kedvelt: én és a kedves inkább vöröset, anyukám inkább a fehéreket kedveli, mind ételek kísérőjeként, mind beszélgetések, ünnepek alkalmával, csak úgy magában.

Előrebocsátom, hogy nagyon szeretem a bort, de nem értek hozzá, úgyhogy amit itt írok, az kizárólag a saját - jó vagy rossz - ízlésemről szól .

Ezzel a borral körülbelül fél éve ismerkedtem meg, és nagyon kedvelem.
Az üvege, címkézése, egész külső megjelenése nagyon megfogott, hát még akkor, amikor jó pár alkalom után észrevettük, hogy az üveg nyaka kicsit ferde, ha szemből nézzük, jobbra görbül. Az üveg bal oldalán alul van egy mélyedés, így gyerekjáték normálisan kitölteni. Jó kis találmány nemde?

A bor francia 2006-os rozé asztali tájbor (erre utal a vin de pays kifejezés), Languedoc-Roussilonból (Pays D’Oc ) származik. Franciaország ezen régiója délen található, közel Spanyolországhoz, déli határa a Földközi-tenger, tehát igazi mediterrán vidékről származó borról van szó.

A Cinsault és Grenache elnevezés két vörös szőlő fajtát takar, a
Wikipédia szerint a Grenache talán a leggyakrabban ültetett szőlőfajta, jól tűri a forró száraz éghajlatot, ezért Spanyolország, és Franciaország vidékein nagyon elterjedt, de Ausztrália és California borvidékein is termesztik. Gyakran házasítják más fajtával – mint jelen esetben is – vörösborokat és rozét készítenek belőle.

Ez a bor egyébként 2007-ben ezüstérmet nyert a francia tájborok nemzeti versenyében.

Én a METRO-ban szoktam venni egy 7,5 dl-s palack kb. 820,-Ft, bizonyára nem csúcsminőség, de számomra ennyit megér.

A Cork'd egyik látogatója szerint a színe nagyon világos, szerintem rózsaszínben játszó, csillogó korall árnyalatú, illata virágokra emlékeztet kis füves behatással, gyümölcsös, leginkább eperre emlékeztető ízzel. Ebben egyetértek, a konklúzióban azonban nem: szerinte a lecsengése éles, ezért számára ez a rozé kiábrándító. Nekem viszont nagyon ízlik.

Az interneten utánaolvasva mindenhol, és a palack eredeti címkéjén is, angol német és francia nyelven egyaránt grill és rostonsült ételekhez ajánlják, vagy csak magában aperitifnek, 10-12 fokra hűtve.
Ez szép és jó, de lássuk mit takar a magyar felirat: „előételekhez, hidegtálakhoz ajánljuk”- NO COMMENT…

Ajándékötletként tudom ajánlani a 2,5 dl-s kiszerelést, nagyon aranyos, főként borkedvelő hölgyek számára kedveskednék vele.

2007. október 30., kedd

Krémsajtos almás sütemény



A hétvégén kedvesem almás süteményt rendelt, mondván a kertben az egyetlen jelenleg is termő fájának gyümölcsét nehogy már csak a kutyák egyék meg.
Az almafa kb. 15 éve úgymond bio-művelés alatt van: nagypapám halála óta néhány kisebb metszésen kívül semmilyen mesterséges behatásnak nincs alávetve. Ennek az az eredménye, hogy csak minden második évben produkál sok gyümölcsöt, de akkor aztán annyit, hogy mi –a kutyákat is beleértve – nem győzzük hasznosítani. Most a forró nyár miatt minialmát termesztettünk, ezért a receptben szereplő almamennyiség normális almánál 1-2 db lehet.

Sütéséhez ismét a jénaifedőt használtam, nekem nagyon beválik.

Recept

Tészta

20 dkg liszt
12 dkg vaj
1 csipet só
2 kiskanál cukor
1 tojás sárgája
1-2 evőkanál hideg víz

Töltelék

3-4 alma
3-4 evőkanál porcukor
1 tojás+ a tésztából kimaradt tojásfehérje
1 kiskanál liszt (el is maradhat)
1 doboz Philadelphia krémsajt
1 kk fahéj
tejszín (amennyivel palacsintatészta állagú lesz az öntet)

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrom, és legalább egy óráig pihentetem a hűtőben.

A sütés előtt a szobahőmérsékletű krémsajtot a tojással, cukorral fahéjjal és annyi tejszínnel keverem össze, hogy palacsintatészta-sűrűségű legyen.
A tésztát akkorára nyújtom, hogy a jénai fedelébe beleférjen és az edény oldalát is fedje - 26 cm átmérőjű formánál mondjuk 30 centis átmérőre . A megmosott almát vékony, pár milliméteres lapokra vágom és koszorúszerűen kirakom vele a tésztát. Ráöntöm a krémsajtos öntetet és előmelegített sütőben addig sütöm közepes lánggal, amíg a krém megkocsonyásodik.

A végeredmény vékony, ropogósabb tésztájú, belül krémes sütemény, a töltelék állaga leginkább egy sült túrótortához vagy cheesecake-hez hasonlít, mindkettőnknek nagyon ízlett.

2007. október 29., hétfő

Maradékból: sárgaborsó lepény kapros tejföllel


A következő étel nagyon jó példája a maradék felhasználásának.

Mivel a sárgaborsó főzelék valahogy nem akart elfogyni, és én meg nem akartam a már eleve pocsék napomat további önmarcangolással tölteni, úgy döntöttem, más formában újrahasznosítom a maradékot és magamat is hasznossá teszem.

Gyakorlatilag 3 perc időráfordítással - nem számítva a sütési időt – született meg ez az új étel, ami annyira megnyerte a tetszésemet, hogy bizonyosan el fogom készíteni a jövőben is, mert nagyon jó kis húsmentes vendégváró falatka, amely párosítható különféle mártásokkal, salátákkal.

A lényeg, hogy a főzelék, vagy külön megfőzött sárgaborsó nagyon sűrű legyen, ne maradjon alatta túl sok lé, mert akkor kevéssé formálható, nehezebb vele bánni (persze lehet bele több lisztet, tojást tenni, de ne hízlaljuk magunkat feleslegesen…).

Recept

Kb. két adag megmaradt sárgaborsó főzelék
1 tojás
2 evőkanál liszt
3-4 evőkanál olaj
a tálaláshoz friss kaporral ízesített tejföl

A hideg sárgaborsót összedolgozom a tojással és a liszttel, hogy olyan állagú masszát kapjak, mint egy burgonyakrokett tésztája. Mivel a főzelék elég fűszeres volt, én nem ízesítettem tovább, de mondjuk egy csipet római kömény biztosan nem rontja el.
Ebből a masszából vizes kézzel féltenyérnyi lapos lepénykéket formálok, és forró olajban barnáspirosra sütöm őket.

Én kapros tejfölt adtam hozzá, de el tudom képzelni édes-csípős chiliszósszal, fokhagymás joghurttal is.

Hagyományos: sárgaborsó főzelék fasírttal


Ma a reggeli események után úgy gondoltam, nem írok, de aztán rájöttem, hogy mégis fogok, mert így legalább lekötöm magam. Úgyis van némi elmaradásom, így most a szombati ebédünk receptje következik.

Ebben a késő őszi hűvös időben valahogy megkívánja az ember a nehezebb ételeket. Így voltam én a sárgaborsó főzelékkel a héten, természetesen fasírttal, mert nálunk ez már csak így szokás (na meg lehetett volna hozzá jó sütnivaló kolbász is, de még nem térképeztem fel ilyen vonatkozásban a környéket ).
Jól is esett az ebéd, mert délelőtt kerítést építettünk a kert végébe, hogy Miska ne tudjon ellenőrizetlen területen kóricálni.

Ha nincs időm órákig a tűzhely előtt állni és egy csomó olajat tönkretenni, a fasírtot egyben, tepsiben sütöm, mert így gyakorlatilag a massza összeállításán kívül semmi gondom nincs vele. A sárgaborsót előző este beáztattam, így kb. fél óra alatt elkészült. Nem tettem bele sem zsiradékot, vagy rántást, mert ez utóbbit egyenesen utálom, a főzelékeket általában habarva készítem, de a sárgaborsó olyan pépesre tud főni, hogy ezek a plusz kalóriabevitelt okozó műveletek egyáltalán nem szükségesek.

Recept

Sárgaborsó főzelék

500 g sárgaborsó
4 gerezd fokhagyma
1 kisebb vöröshagyma
5-6 szem feketebors
2-3 szelet chilipaprika

a felöntéshez füstölt lé vagy víz (most csak víz volt)

Fasírt

80 dkg nem túl sovány, darált sertéshús
1 zsemle
tej
1 tojás
1 nagyobb fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
pirospaprika

frissen őrölt feketebors
1 kk. mustár

Az ebéd elkészítését a fasírttal kezdem, mert ez tart tovább. A zsemlét felkockázom, nagy keverőtálba teszem, leöntöm annyi tejjel, amennyi ellepi. Amíg a zsemle felszívja a tejet, apróra vágom a hagymát. Miután a zsemle megázott, ráteszem a darált húst, hozzáadom a hagymát, az áttört fokhagymát, beleöntöm a tojást. (A zsemlét nem szoktam kinyomkodni, a massza jól felszívja majd a felesleges tejet.) Hozzáadom a fűszereket, mustárt, a sózás mennyiségét kóstolással szoktam ellenőrizni. Ezt követően kis kacsómmal jól összedolgozom, hogy minden egyenletesen elkeveredjen. Kiolajozok vékonyan egy tepsit, a húsból cipót formálok, belefektetem és a sütőben kb. 45 perc alatt megsütöm. A masszát egyébként lehet bármivel gazdagítani, jó bele a gomba, tojás, kolbász, sajt, kaliforniai paprika, és a fűszerezésnél is lehet bátornak lenni.

A sárgaborsóról leöntöm az áztatólét – ha egyáltalán marad alatta- lábosba öntöm, rászórom az apróra vágott hagymát és fokhagymát, a szemes borsot, a chilipaprikát, borsot és felöntöm annyi füstölt lével/vízzel, hogy éppen ellepje. Sózom, de ha füstölt levet használok, a sóval csínján bánok. Tűzre teszem, és néha megkeverve puhára főzöm. Mikorra megpuhul, a szemek nagy része szét is törik és besűríti a főzeléket. Erre kanál hátával kicsit rá is segítek.

A főzeléket a fasírttal tálalom. Mi ez utóbbit inkább langyosan szeretjük.

A főzelék maradékának felhasználásáról recept később következik.

1995.01.01-2007.10.29.



Ma hajnalban a Kapitány, HCH Grand-King Gordon elhajózott az örök vadászmezők felé.....Béke poraira.

2007. október 28., vasárnap

A háziasszony kálváriája: csülök pékné módra


A mai nap jól kezdődött: mi a korán kelők fél tízkor keltünk. Ilyenkor már ébredésnél tiszta ideg szoktam lenni, mert mindig úgy érzem, elment a napom. Ez meghatározta a további események menetét is.

Tegnap vettem két szép csontozott csülköt, ebből adódóan eleve elrendeltetett, hogy csülök lesz pékné módra. Ekkor még nem sejtettem, milyen kínlódásnak nézek elébe. (Hozzá kell tennem, hogy így még nem jártam ezzel az étellel.)

A csülök az istennek nem akart megpirulni, ropogósra sülni, utána az egész tűzhelyt -biztos büntetésből-véletlenül leöntöttem kb. egy liter húslevessel, úszott is a konyha, de 15 perc alatt sikerült rendet tennem. Utána a krumpli sem akart megsülni rendesen. Már a csülöknél felment az agyvizem, de végül kedvesem mentőötletét alkalmazva sikerült elkészíteni az ebédet megfelelő minőségben.

Mindenesetre ezzel a sütővel többé ilyet nem csinálok.

Recept

2 szép csontozott csülök (bőrös)
3 gerezd fokhagyma
5-6 szem feketebors
egy ágacska rozmaring
köménymag

kis darab szalonna
1-2 dl sör
1,5 kg krumpli
2 nagy vöröshagyma
2 nagy lilahagyma

A csülköket lábasba teszem, sóval, borssal, rozmaringgal, fokhagymával, köménnyel ízesített vízben – amennyi ellepi – puhára főzöm. Utána kiszedem, sózom, köménymaggal megszórom és forró sütőben piros-ropogósra sütöm, ha tudom, kenegetve sörbe mártott szalonnabőrkével. Mivel most ez nem ment, később leírom, hogy mivel orvosoltam a hibát.

Közben a krumplit meghámozom, kockákra vágom, a hagymákat megtisztítom, nyolcadokra szeletelem. Beteszem a tepsibe, amiben a csülök sült, felöntöm egy kevés csülök-főzőlével, lefóliázva majdnem puhára sütöm. Ekkor leveszem a fóliát és megpirítom, ekkor a tetejére teszem a csülköt is.( Elvileg együtt kellene sütni a krumplit a hússal, de tapasztalatom az, hogy le szokott égni.)

Miután a csülök bőre még mindig nem érte el a kívánt ropogósságot, mérgemben betettem egy serpenyőbe és kb öt perc alatt ropogósra sütöttem.

Mindig kívánkozik mellé valamilyen jóféle - házi – savanyúság.

Többször készítettem már előfőzés nélkül, de előfőzve sokkal puhább és ízesebb lesz a hús.

További csülök pékné receptek Ízbolygónál,Szindbádéknál,Mirelle-nél .

2007. október 27., szombat

Narancsos grízkocka mascarponemázzal


A hétvégén mindenképpen akartam sütni, ezúttal valami olyat, amit eddig még nem próbáltam, ezért az elmúlt pár napban bújtam a szakácskönyveimet.
Vettem pár narancsot, mascarponét, és ezekből szerettem volna elkészíteni a süteményt.
Olyan receptet nem találtam azonban, ami teljes egészében tetszett volna, így csak a tészta készült szakácskönyvből, a mázat saját elképzeléseim alapján alakítottam ki.

A tészta narancsos grízsütemény néven Korpádi Péter-Patyi Árpád A nemzetközi konyha remekei című könyvéből származik (
ajánló itt), mely a Változatos Konyhaművészet sorozat egy darabja, az Alexandra Kiadónál jelent meg. Egyébként birtokomban van a sorozat másik kötete, a Magyar konyha remekei is, mindkét könyvet ajánlom, mert egyszerűen elkészíthető recepteket tartalmaz és a magyar konyhát sem a „csikós-gulyás” színvonalon mutatja be.

Ez a recept azért is foglalkoztatott, mert búzadara felhasználásával készült, márpedig ez a hozzávaló ritkán használatos sütemények tésztájában tapasztalatom szerint. Elkészítése sem igényel nagy tudományt, ráadásul mindent bögrével kell mérni, így a kevésbé felszerelt konyhatündérek számára is ideális választás.
Az eredeti recept szerint kakaós porcukorral kellene még langyosan megszórni, de én valahogy valami krémesebb mázra vágytam, így jött a képbe a mascarpone.

Recept

A tésztához
1 bögre gríz
2 bögre liszt
1 bögre tej
fél bögre olvasztott vaj
1 bögre cukor
1 tojás
1 vaníliáscukor
fél csomag sütőpor
1 nagy narancs
vaj a tepsi kikenéséhez (sikerült most tepsit használnom, mégse égette le a fránya sütő!)

A tetejére
egy doboz (250 gramm) mascarpone
fél narancs leve és lereszelt héja
fél citrom leve
porcukor ízlés szerint (nálam 3-4 evőkanál)

Kezdem a süteménnyel a dolgot. Az olvasztott vajat a cukorral és a tojással robotgéppel habosra keverem. Belenyomom a narancs levét, lereszelt héját, hozzáadom a vaníliáscukrot, sütőport, grízt, lisztet, tejet, a géppel kisebb fokozaton összekeverem. Kivajazott tepsiben közepes lángon a könyv szerint kb. 15 percig, - nálam ez 25 perc lett – sütöm. Kihűtöm, mert melegen nem lehet rákenni a mázat.
A máz elkészítése szintén egyszerű: a citrom és narancs levét belenyomom egy tálba, beleszórom a reszelt narancshéjat, hozzáteszem a cukrot és kevergetve feloldom. Ezután beleteszem a szobahőmérsékletű mascarponét és habverővel csomómentesre keverem. Ráöntöm a kihűlt süteményre és hűtőbe teszem, hogy a máz egy kicsit meghúzzon. Kockákra vágva kínálom, melyeket narancsszeletekkel díszítettem.

Finom puha tésztájú sütemény, melyet jól kiegészít a savanykás mascarponés máz.

2007. október 26., péntek

Spenótgaluska juhtúrós mártással


Nem lehet minden áldott nap húst hússal enni, ezért igyekszem a nehezebb fogásokat zöldséges, tésztás ételekkel variálni, hogy minél változatosabb legyen a heti menü.
Mivel megint bevásároltam fagyasztott leveles spenótból – ami az egyik kedvenc zöldségfélém - , és tésztát szerettem volna készíteni, elkezdtem keresgélni a neten.
A blogom statisztikájában a keresőszavak közt egyik nap feltűnt a spenótos nokedli kifejezés, ami az én fantáziámat is megmozgatta, ezért ebbe az irányba orientálódtam. A galuskatészta receptjét Mammától vettem kölcsön, a spenótos gnocchetti receptjéből.
Tudtam, hogy a mártásban lesz juhtúró, mert nagyon szeretem a spenótot ezzel házasítani, mint
ahogy azt olvasóim már korábban is érzékelhették a spenótos lepénynél.

Kedvesem kedvére azért egy kis angolszalonna is került az ételbe, a teljes húsmentesség elkerülése érdekében…

Recept

A galuskához

30 dkg fagyasztott leveles spenót
30 dkg liszt (nálam tönköly fehér)
2 db tojás
kb. 2 dl víz
kiskanálnyi só

A mártáshoz

3 szál újhagyma
3 gerezd fokhagyma
10 dkg angolszalonna (vagy sonka)
fél cső kápia paprika (elhagyható, csak a színe miatt tettem bele)
5 dkg vaj
egy nagy pohár tejföl fele
15 dkg juhtúró (én többet tettem, kb. 20 dkg-t, de ennyi elég lett volna)
só, frissen őrölt feketebors, szerecsendió

Először a mártást készítem el, mert erre fogom rászedni a kifőzött, lecsepegtetett nokedlit.
A vajat felolvasztom, megfuttatom rajta a felkarikázott újhagymát és fokhagymát, hozzáadom a kisebb kockákra vágott sonkát és paprikát, és puhára párolom (kb. 3 perc). Leveszem a tűzről a lábost, belekeverem a tejfölt és a juhtúrót, kóstolás után sózom, borsozom, meghintem szerecsendióval, majd kis lángon összemelegítem.

A spenótot kiolvasztom, ha a levelek elég nagyok, apróbbra vágom (utólag könnyű okosnak lenni….). Keverőtálba teszem a lisztet, tojásokat, sót, beleöntöm a spenótot és kb. 2 deci vízzel galuskatésztát készítek belőle. (A víz kicsit megzúdult, egy evőkanál liszttel köszörültem ki a csorbát.) Sós vízben kifőzöm, szűrőben lecsepegtetem, hozzáadom a mártáshoz és pár percig összeforrósítom. Parmezánnal megszórva ettük. A végeredmény olyasmi lett, mint egy sztrapacska, csak annál sokkal üdébb, tavasziasabb ízzel. Kedvesemnek nagyon ízlett.

Megjegyzés: Küllemre csúnyácska, de nagyon finom. Akinek kicsi lyukú a nokedliszaggatója, készítse sűrűbbre a tésztát. Nálunk ugyan a kisméretű nokedli a divat – hála istennek, mert kézzel nem merem szaggatni- , de azért lehetett volna nagyobbakat is szaggatni. Aki nem szereti a juhtúrót, próbálja meg fetával készíteni, vagy csináljon hozzá sajtmártást.

2007. október 25., csütörtök

Chilis-zöldséges csirke wokban


Ma igazi lélekmelegítő ételt készítettem. Sokaknak ez mindenképpen levest jelent, ám mi nem igazán vagyunk levesesek, ezért inkább ázsiai csípős ételekkel melengetjük magunkat belülről, ha hőérzetünket fokozni akarjuk. Erre ma szükség is volt, mert kedvesem egész nap kint ázott az esőben és cserepezte a tetőt.

Már előre éreztem bevásárláskor, hogy a héten a wok biztos előkerül majd, ezért vettem thai chilipaprikát a METRO-ban és vettem volna gyömbért is, ha lett volna, de nem volt, emiatt kicsit „defektes” lett a recept. (Mivel Szentendrén lakom, a budakalászi METRO-ba járunk, ahol folyamatosan kitolnak velem: gyömbér egyre ritkábban van, és megszüntették az „ázsia polcot” is, pedig mindig ott szereztem be a kókusztejet, kínai tojásos és üvegtésztát, currypasztát, stb. )

Az itthon megtalálható zöldségekből és csirkéből készítettem a következő tüzes fogást. Gyakorlatilag mindennel együtt 30 percet vesz igénybe az elkészítése, ezért gyakran szoktam hasonló jellegű ételeket készíteni vacsorára.

Recept

1 csirkemell filézve
1-2 db thai chilipaprika
5-6 gerezd fokhagyma
2 cm-s gyömbérdarab (ami most kimaradt)
2 kisebb hagyma
1 piros kaliforniai v. kápia paprika
1 kisebb sárgarépa
4-5 gombafej vagy shiitake gomba (most az előbbi)
szójaszósz , olaj
szezámolaj
chiliolaj (elmaradhat, de csak ezzel az igazi)

A hangsúly szerintem a wokban készülő ételeknél a jó előkészítésen van, mert annyira gyors a tempó a főzés elkezdésekor, hogy közben nincs idő a szeletelgetésre- pucolgatásra. Ennek megfelelően a csirkemellet vékony csíkokra vágom (na ez az, ami nekem annyira nem szokott menni, így a kedves párom szokta csinálni - biztos megalomániám van…) és két-három gerezd vékony lapokra vágott fokhagymával egyetemben pár evőkanál szójaszósszal leöntve félreteszem) A gyömbért, chilit, maradék fokhagymát felaprítom. A kaliforniai paprikát rombuszokra szeletelem, a gombát négybe vágom, a répából sajtszeletelő lapáttal (! zöldséghámozót ugyanis nem tartok) csíkokat vágok, ha túl szélesek lennének, elfelezem őket. A hagymát nyolcadolom, egyben hagyom, mert a sütés közben úgyis leveleire esik szét.
Ha mindezzel megvagyok, a wokban olajat forrósítok (ha szinte füstöl, akkor jó), beledobom a gyömbért, fokhagymát, chilit, és gyors kevergetés közepette1-2 másodpercig sütöm, hogy ne égjen meg. Ezután hozzáadom a csirkecsíkokat, sózom, öntök rá szójaszószt, egy kiskanálnyi chiliolajat és barnára pirítom. Mielőtt teljesen átsülne, beleszórom az összes zöldségfélét, ezekkel még három-négy percig kevergetve sütöm, és kész. Akkor jó, ha a zöldségek roppanósak maradnak.
Tálalás előtt pár csepp szezámolajjal meghintem. Főtt rizst adok mellé.

Ui.: Jó lett volna már csak a fotó kedvéért is valami autentikusabb tálkában tálalni, de sajnos most „konyhai minimálszettel” dolgozom, a kevésbé használt kellékeim be vannak dobozolva és így is maradnak, amíg be nem költözünk. De jó is lesz már!

2007. október 24., szerda

Sertésflekken mustáros-hagymás babsalátával


Ma – dacára a szörnyűséges időjárásnak – folytatódott az építkezés, ráadásul holnap jönnek cserepezni is, úgyhogy megint jelentős az előrelépés, ha ez megvan, jöhet a szigetelés és a belső munka.
Ha a fiúk dolgoznak, általában kalóriadúsabb ételt készítek, mert egész nap fent lenni a tetőn ebben a nyirkos, hideg időben nem egy leányálom.

Tarját vettem, mert flekkent akartam készíteni, a körete hosszas tipródás után végül babsaláta lett.
A húst ugyan bepácoltam, de ez idő hiányában csak pár órás érlelést jelentett.
A flekkent grillserpenyőben sütöm, ha nem jó az idő, egy-két csepp olaj hozzáadásával.
Nagyon szeretem ezt az edényt, tavaly nyáron vettem a Plusban és elég sokat használom, húsok és zöldségek sütésére is.

Babsalátát gyakran készített anyukám, amikor még otthon laktam, én valahogy mindig megfeledkezem róla, pedig grillen sült húsokhoz, natúrszelethez, minden szárazabb húsételhez nagyon jó. De legjobb rántott pecsenyeliba- vagy kacsamájjal.

Recept


A flekkenhez

6 szelet sertéstarja
2 evőkanál angol mustár
1 evőkanál darált paprika (Erős Pista vagy házi)
rozmaringlevelek
köménymag
3-4 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
olaj

A salátához

50 dkg nagyobb szemű szárazbab vagy fejtett bab (nálam ez utóbbi fagyasztva)
1-2 babérlevél
szemes feketebors
2 gerezd fokhagyma
1 fej hagyma (jó lett volna lilahagyma, de nem volt itthon)
pár rozmaringlevél
2 ek mustár
só, bors
1-2 evőkanál olívaolaj

A hússzeletek széleit bevagdosom, a felületükön is ejtek néhány vágást (mint pl kacsasütésnél a kacsamell bőrén) vigyázva, hogy ne vágjam át a húst teljesen. Erre - szerintem – azért van szükség, hogy a tarja zsírerecskéi a zsírtartalmukat kiengedve ropogósra süljenek. Ha ez megvan, kiklopfolom a szeleteket. Ezt más húsfélénél általában nem szoktam, de a tarját csak vékonyan szeretem, úgy jobban megsül. A fűszerféleségekből és az olajból krémet keverek, a húst besózom, majd ezzel a fűszerkrémmel bedörzsölöm. Optimális esetben legalább egy napig érlelem hűtőben és faszenes grillen ropogósra sütöm. (Most gázon, grillserpenyőben)

A babot babérleveles, szemes borssal, rozmaringgal, fokhagymával ízesített vízben megfőzöm, a főzőlevet nem öntöm ki egyenlőre.
A babot még melegen salátástálba teszem, adok hozzá két kanál mustárt, a felaprított vöröshagymát, sózom, borsozom, és a főzőléből adok hozzá annyit, amilyen híg „salátalevet” szeretnék. (Jelen esetben sűrűre hagytam.) Behűtöm pár órára, hogy összeérjen. Tálalásnál olívaolajjal megcsepegtetem.

A flekkent a babsalátával ettük, én még padlizsánsalátát is ettem mellé, mert maradt egy kevés (így pár naposan a legjobb, mert teljesen átjárja a fokhagymás bazsalikomos pác-persze a sajtot és a paradicsomot már korábban kiettük).

Kedvesem kicsit fanyalgott a saláta hallatán, de aztán konstatálta, hogy "kicsit olyan, mint a babfőzelék" és boldogan belapátolta.

2007. október 23., kedd

Tejfölös pompos avagy kenyérlángos


Kedvesem már tegnap este kijelentette, hogy olyan kelt tésztát szeretne enni, amin szalonna és hagyma van. Rögtön a pompos ugrott be, amivel manapság minden nagyobb fesztiválon és gasztrorendezvényen lehet találkozni, töki pompos néven.

Rákerestem az interneten, és kiderült, hogy ennek a finomságnak külön weblapja is van ám, ahol nem csak ezt, hanem más töki finomságok receptjeit is meg lehet találni.

A tészta receptjét erről az oldalról vettem, a receptfüzetben tejfölös pompos néven szerepel.
A feltétet kicsit átalakítottam, hogy normál sütőben is minden hozzávaló megpuhuljon megpiruljon, mert sajnos nem rendelkezem kemencével- bár tervbe van véve.


Recept

A tésztához

50 dkg liszt (jelen esetben tönköly fehérliszt)
1 db nagyobb héjában főtt krumpli kihűtve, összetörve
fél csomag élesztő (friss vagy instant)
só, 1 evőkanál olaj
tej, langyos víz

A tetejére
3,5 dl tejföl
3 gerezd fokhagyma
5 dkg reszelt füstölt trappista
3 nagy fej hagyma
10 dkg húsos szalonna (jelen esetben kevéssé húsos, de annál finomabb vállaji sváb szalonna)

Ha friss élesztővel dolgozom, az kevés cukros langyos tejben felfuttatom. A szárítottat egyenesen a liszthez lehet adni, nem kell felfuttatni. A lisztből, krumpliból,olajból, élesztőből, megfelelő sózás után (vigyázat, célszerű kóstolni, mert gyakran jártam úgy, hogy nem lett elég sós a tészta) tésztát készítek annyi langyos vízzel, hogy rugalmas, nem túl lágy állagú legyen. Letakarva kétszeresére kelesztem.

A feltéthez a szalonnát kisebb kockákra vágva kiolvasztom (ha húsos szalonna van a birtokunkban, ez elmaradhat), a pörcöt kiszedem, félreteszem. Egy evőkanál szalonnazsíron aranybarnára pirítom a félfőre vágott hagymát, sózom, hozzákeverem a szalonnapörcöt.

A tejfölt a szétnyomott fokhagymával, sóval, reszelt sajttal kikeverem.

A kinyújtott, tepsibe fektetett tésztát megkenem nem túl vastagon fokhagymás tejföllel, rákanalazom a hagymás-szalonnás keveréket. Ha maradna a tejfölből, megpettyezem vele a tetejét és előmelegített, közepesen forró sütőben kb. 40 perc alatt megsütöm.

Lehet rá tenni apróra vágott sonkát, füstölt húst, kolbászt is. Ajánlom baráti beszélgetések borozgatások mellé, kitűnő vendégváró, nagyon eteti magát.

2007. október 22., hétfő

Mozzarellás padlizsánsaláta



Az előző héten nem éppen kímélő ételeket főztem, ma talán ezért is vágytam már valami könnyedebbre.
Volt egy megaméretű padlizsánom, mozzarella és paradicsom a hűtőben, úgyhogy ezekből hoztam össze a salátát.

A padlizsán az egyik kedvenc zöldségfélém, imádom töltve, muszakának, salátának vagy egyszerűen natúr kisütve, grillezve is. Mivel nagyszüleim apai ágon erdélyiek, a padlizsánkrém is gyakori nálunk, ennek készítésén a család anyai és apai ága rendszeresen össze is veszett, a vita tárgya az volt, kell-e bele fokhagyma. Ennek kimenetelét és a receptet majd később meg is fogom írni.

Visszatérve a padlizsánhoz, az a jó, ha kisebb, fényesen csillogó példányokat veszünk, most én csak ezt az óriást találtam, mert a kisebbek ráncosak, fonnyadtak voltak.

A padlizsán előkészítésében is két pártra oszlanak a fakanálforgatók: van aki szerint nem kell besózni felhasználás előtt, mások viszont besózzák. Én ez utóbbiak közé tartozom, mert jártam már úgy, hogy a szép, magnélküli kisméretű padlizsánból készített étel ehetetlenül keserű lett. Jobb a békesség!

Recept

2 kisebb padlizsán (nálam most egy hatalmas)
3 kisebb paradicsom
1 golyóbis mozzarella
3 gerezd fokhagyma
olivaolaj
balzsamecet
pár levél rozmaring
pár levél bazsalikom
2 szardellafilé
tetszés szerint olajbogyó

A padlizsánt félujjnyi vastag karikákra vágom, besózom, 15-20 percre féreteszem. Ezalatt barnás levet enged, amit leöntök róla, kicsit le is öblítem, lecsepegtetem. Serpenyőben olajat forrósítok, 2-3 adagban kisütöm a padlizsánszeleteket, a felesleges olajat lecsepegtetem. Lapos tálba beleterítem a padlizsánt, meghintem felaprított fokhagymával, beleszórom a tálba a kisebb darabokra vágott paradicsomot és mozzarellát. Az olivaolajból, balzsamecetből salátaöntetet keverek, hozzáadom az apróra vágott szardellát, a zöldfűszereket. Megkóstolom, ha kell, kicsit sózom, - most facsartam bele egy kis citromlevet is- és ráöntöm a padlizsánra. Tetejére lehet dobálni pár szem olajbogyót, nem rontja el.

Egy -két órára hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek. Fontos, hogy ne úgy tálaljuk, hogy a hűtőből adjuk az asztalra, mert az íze sem érvényesül és az olívaolaj is megdermed.
Friss kenyérrel szoktam enni, kimártogatva a fűszeres olajos levet.

Nyáron grillezéskor jó kiegészítője a húsoknak, anyukám imádja.

2007. október 21., vasárnap

Dorozsmai molnárponty


Ma leendő anyósom és anyukája jött "vendégségbe" (és kiskutyanézőbe - egyébként büszkén jelentem: Miska egészségügyi állapota jobb már nem is lehetne).

Előre szóltam kedvesemnek, hogy nagy sütés-főzésre senki ne számítson, de nem bírtam ki, hogy ne csináljak "normális" ebédet.

A fagyasztóban ott feküdt egy kisebb, szép sovány ponyt, amit Magdi kolléganőm férje fogott, és már napok óta tanakodtam, hogy mi legyen a sorsa. Ekkor jutott eszembe a dorozsmai molnárponty, amit nagyon szeretek. Az elkészítése nem igényel nagy időráfordítást, és aki szereti a magyaros ételeket, anak tetszeni fog, és egyben kitörést jelent a hagyományos halászlé-rántott hal-rácponty szentháromságból. (Egy hátránya azért van: legalább 3 edényt "koszolok össze"...)

Recept

6 pontyszelet vagy filé
50 dkg gomba
5 dkg szalonna
1 db zöldpaprika
2-3 karika hegyes erős zöldpaprika (opcionális)
1 db paradicsom
3-4 levél friss rozmaring
1 fej hagyma
liszt, só, bors
pirospaprika
2 dl tejföl
50 dkg csuszatészta
olaj a hal sütéséhez

Első lépésként gombapaprikást készítek, azaz a szalonnát kiolvasztom, rádobom a felaprított hagymát és paprikaféléket. Amikor a hagyma üvegesre párolódott, hozzáadom a nagyobb cikkekre vágott paradicsomot, megszórom pirospaprikával, beledobom a nagyobb szeletekre vágott gombát és puhára főzöm. (Ha nincs elég leve, kevés vizet öntök alá.) Ízesítem sóval, borssal és a rozmaringgal, ha megpuhult, lisztes tejföllel behabarom.
A halat besózom, paprikás lisztbe forgatom, majd bő olajban 4-5 perc alatt kisütöm, lecsepegtetem, félreteszem.
A csuszatésztát kifőzöm, leszűröm, összekeverem a gombapaprikással, kiolajozott tepsibe terítem, a tetejére fektetem a halszeleteket, és az egészet forró sütőben 15-20 perc alatt összesütöm. Akkor jó, ha a tészta szélei megbarnulnak, ropogósra pirulnak.

Tálaláskor tejföllel megpöttyözöm a tetejét.

2007. október 20., szombat

Erdei gyümölcsös pitetorta


Ma nem főztem, mert maradt még a resztelt májból, így ez volt az ebéd, viszont úgy döntöttem, sütök valamit.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én nagyon szerettem a Twin Peaks című sorozatot, többek között a pincérlány által felszolgált csodás piték miatt (na persze, a sztori sem volt mindennapi). A ma elkészített süti olyan lett, mint amit a sorozatban láttam (szerintem). Az omlós tészta ropogósságát nagyon jól ellensúlyozza a szirupossá sülő gyümölcs, ami a sütés végére gyakorlatilag olyanná válik, mint egy jóféle házilekvár.

Ha valaki megkérdezné, miért mindig omlós tésztát sütök, a kérdésére csak azt tudom válaszolni, hogy nagyon erős a sütőm (gázos, jelenleg PB-gázzal megy, amíg le nem selejtezem- ez akkor lesz, ha beköltözünk végre- és csak ez, meg a leveles tésztás süti sül normálisan benne).

A recept alapja ismét Mary Berrytől származik,(áfonyás pitetorta címmel) a Torták, sütemények, csemegék című könyvből. Nézelődtem a neten és rájöttem, hogy honlapja is van a következő címen: http://www.maryberry.co.uk/

Recept

A tésztához:
30 dkg finomliszt
17 dkg vaj
1 csipet só
2 kiskanál porcukor
1 tojás
hideg víz szükség szerint (1-2 evőkanál)

A töltelékhez:
35 dkg erdei gyümölcs (jelen esetben fagyasztott volt)
10 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
1-2 dkg vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrom, ha túl száraz, adok hozzá 1-2 evőkanál hideg vizet. Lényeg, hogy gyorsan kell csinálni, a vaj legyen hideg, ne olvadjon meg a gyúrás közben. Ha kész vagyok, a tésztát legalább egy óráig hűtőben pihentetem.

A töltelékhez kiolvasztom a gyümölcskeveréket (jobb lenne a friss, de télvíz idején már nemigen van, vagy ha igen, nem olyan jó), és lecsepegtetem. Összekeverem a cukorral és a citromhéjjal.

A tésztát előkapom a hűtőből, két részre osztom, kinyújtom, az egyik lapot beleterítem egy jénai tál fedelébe (kb. 26 cm átmérő). Rásimítom a gyümölcsöt, rávágok a tetejére vajat kis darabokban, lefedem a másik lappal. Előtte célszerű az alsó lap szélét kis vízzel megkenni, hogy jobban rátapadjon a felső lap. Ha lefedtem, összenyomkodom a széleket, a kör közepébe egy 10 cm-s X-et vágok, a négy sarkát felhajtom, így kapok egy kis ablakot a közepén. Meghintem a tetejét porcukorral és 40 percig sütöm közepes lángon.

Tálalásnál nagyon vékonyan porcukrozom, és ha nagyon ki akarok tenni magamért - ez most elmaradt - adok hozzá egy gombóc vaníliafagyit.

2007. október 19., péntek

Gombás resztelt máj


Ma vegyült egy kis üröm az örömbe. Írom a mai postot, és közben tiszt ideg vagyok, mert Miskával délután az állatorvosnál kötöttünk ki: egész nap túl nyugodt volt, nem evett, délutánra hasmenése lett. Jelenleg túl van a kezelésen, de nagyon aggódom, mert ha 9-re nem lesz jobban, mehetünk infúzióra. Az állatorvos tanácsa mindenesetre elég figyelemreméltó: azt mondta, csak hőkezelve kapjon húst, és az arány 1/3 hús 1/3 zöldség és 1/3 köret legyen. Tápot nem ajánlja, mert telenyomják mindennel, ami nem természetes. Szép, hogy már a kutyáknak is civilizációs betegségeik kezdenek lenni, köszönhetően a "legjobb barátjának, azaz az embernek".
Na, ennyit erről, remélem, az írás azért megnyugtat.

Tegnap vettem májat, mert a VKF IX. óta nem került terítékre, és valahogy megkívántam.
Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, ezért resztelt máj lett belőle, de mivel gomba is volt itthon, ment bele az is.

A dolog szépséghibája, hogy ebédelni nem ebédeltem, mert nem voltam éhes, utána meg már az idegesség miatt nem ment le falat a torkomon, így még meg sem kóstoltam. A kedves azért beleevett, és ízlett neki. Minden erénye ellenére nem egy fotogén étel...

Recept

80 dkg csirkemáj
20 dkg barna csiperke
2-3 nagyobb fej hagyma
1 zöldpaprika
1 hegyes erős zöldpaprika fele
só, bors, pirospaprika

A hagymát és a paprikát felaprítom, az olajon megdinsztelem. Beledobom a nem túl vékonyra szeletelt gombát, megborsozom, pár percig pirítom, ezután hozzáadom a kisebb darabokra aprított májat és erős lángon addig párolom, amíg a közepe már nem véres. Ezalatt jó sűrű szaftja is keletkezik. Ha a máj már jó, megszórom egy kanál pirospaprikával, elkeverem, összemelegítem.
Sós köménymagos vízben főtt krumplival és savanyú uborkával tálalom. Egyébként kenyérrel is jó, lehet bátran tunkolni.


2007. október 18., csütörtök

Bolognai Spagetti


Ma nem történt semmi különös, azon kívül, hogy megérkezett a tetőcserép a házhoz, így folytatódott a munka. Azért jutott idő főzőcskézésre is, mindamellett, hogy én vigyáztam délelőtt a kiskutyára. Mit mondjak, nem teher a feladat!

A főzésből nem csináltam nagy ügyet ma: a menü bolognai spagetti volt. Gyakran készítem, mert nem bonyolult, egyébként meg imádom a tésztaételeket.

Reggel a neten megnéztem, hogy csinálják a ragut a kedves blogtársak, és arra a következtetésre jutottam, hogy Mamma (Dalla cucina per te) receptje áll a legközelebb az enyémhez, csak a fűszerezésben térünk el némileg, mert én előszeretettel használok fahéjat a paradicsomos-húsos mártásokhoz.

Recept

50 dkg darált marhahús
kb 5 dkg húsos szalonna
1 nagyobb sárgarépa
kisebb darab zeller vagy egy zellerszár
egy fej hagyma
négy gerezd fokhagyma
2 doboz 40 dekás darabos hámozott paradicsom konzerv ("polpa")
egy dl vörösbor
friss rozmaring és bazsalikom
kakukkfű
fahéj, só bors
olivaolaj

A szalonnát kiolvasztom, ha kevés a zsírja, egy-két evőkanál olivaolajat is adok hozzá. Ezen a zsiradékon megpirítom a hagymát, rádobom a lereszelt sárgarépát és zellert. Pár percig pirítom ezt is, majd ráteszem a darált húst és kavargatva morzsalékosra sütöm. Hozzáadom a felaprított fokhagymát, a paradicsomkonzerveket,a bort, sózom borsozom, beleteszem a késhegynyi fahéjat is. Kis lángon 1-1.5 óráig főzöm, a vége felé adom hozzá a felaprított friss zöldfűszereket. A végére sűrű ragut kapok.

A szószt spagettivel, tagliatellével (ezt jobban szeretem) tálalom. Lehet úgy adni, hogy a tálba tett főtt tésztára kanalazzuk a mártást, de szerintem finomabb, ha egy kis serpenyőben egy adagra való ragut felmelegítek, beledobom a tésztát és pár percig erős tűzön kevergetve összemelegítem.
Parmezánt adok hozzá.

A párom legelfogadhatatlanabb szokása, hogy tejföllel eszi! Aki ismer még ilyet, szóljon.

2007. október 17., szerda

Harcsapaprikás nokedlivel


Kivettem másfél hét szabit, mert egyrészt rám fér, másrészt pedig szeretnék egy kis időt tölteni családunk legifjabb tagjával, Miskával, a nyolchetes németjuhász kölyökkel, akit ma hoztunk haza.

Ha már ilyen jó esemény történt, ezt meg kellett ünnepelni egy finom ebéddel - bár fél négykor fogyasztottuk el.

Kedvesem kérésére a menü hosszabb tanakodás után harcsapaprikás lett, nokedlival.

Ezt az ételt a szokásostól eltérően és egészségtelenebbül készítem, de annyira finom, hogy kóstolás után senkinek sincs kedve számolgatni a kalóriákat.

Miska teljesen le volt nyűgözve a konyhai tevékenységemtől, szerintem egy éves korára profi fakanálforgatóvá cseperedik majd, egyelőre azonban csak kuktálkodott: akármit vettem elő a hűtőből vagy valamilyen zacskóból, hangos nyüszögéssel vizsgálgatta a recept hozzávalóit.

Recept

70 dkg harcsafilé
1 nagy fej vöröshagyma
3 db zöldpaprika
fél zöld erőspaprika
1 paradicsom

pirospaprika
só, olaj

liszt
2-3 dl tejföl

A nokedlihez

50 dkg liszt
2 tojás,

annyi víz, amennyit felvesz (fele tej is lehet, anyu erre esküszik)

A harcsát felkockázom, és máris jön a trükk: "haltöpörtyűt" készítek belőle, azaz sózom, paprikás lisztet szórok rá, ezzel összeforgatom és forró olajban 2-3 perc alatt kisütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem.
A hagymát, paprikákat felkockázom, kevés olajon üvegesre pirítom-párolom, megszórom pirospaprikával, rádobom a nagyobb darabokra vágott paradicsomot, felöntöm egy pohár vízzel.
Elforralom a levét, megint felöntöm, és még egyszer elforralom. Ekkor behabarom liszttel-tejföllel, belerakom a sült harcsakockákat és a lehető legkisebb lángon kb. tíz perc alatt összerotyogtatom.
A nokedli hozzávalóit összekeverem, bő forrásban levő vízben kifőzöm, leszűröm és olvasztott vajra szedem.

Az a jó ebben az elkészítési módban, hogy a harcsa kap egy kis kérget, nem törik össze és az ízéhez is hozzátesz a vékony paprikás lisztes bunda. Hát nem egy Update 1-es kategória, viszont nagyon finom. A tetejére lehet tenni pár csepp tejfölt, ehetünk mellé uborkasalátát vagy valamilyen savanyúságot.

Ui: Lefotóztam, de nem tudom felrakni a képet technikai hiba miatt. Majd holnap!

2007. október 16., kedd

Ajándékötlet: Narancslikőr


Olvasgatva a kedves kolleginák írásait, én is rájöttem, hogy nemsokára itt a karácsony, és ha valamilyen saját készítésű - konyhában készülő- finomságot is szeretnék adni, arra már most rá kell készülni.
Eszembe jutott az is, hogy csináltam már egyszer narancslikőrt, ami a megajándékozottnak nagy örömet okozott.

A recept a Nova Szakácskönyvek-sorozat Házi Befőzés című könyvéből származik.

Az elkészítése a narancs fehér bundájának teljes eltávolításán kívül nem macerás. Ha magunknak, kedvtelésből csináljuk, egyetlen hátránya van: minél tovább nem nyúlunk hozzá, annál finomabb lesz, csak az a baj, hogy én általában nagyon kíváncsi vagyok...

Recept

3 narancs
1 narancs sárga héja
2 citrom
45 dkg cukor
1 dl víz
1 liter vodka

A cukrot a vízzel kb. 15 percig forralom, ha ez megvan, a lángról levéve beleöntöm a vodkát.
A narancsokat meghámozom, teljesen leszedem a fehér "burkát" is, és vékony karikákra szeletelem. A citromot ugyanígy készítem elő. Egy narancs héját - ebben se legyen fehér rész- vékony csíkokra vágom. (Célszerű bionarancsot használni, mert a héjat vegyszerezik.)

A gyümölcsöket és a héjat beleszórom a vodkás szirupba, és egy üvegtálban 10-12 napig lefedve érlelem, naponta felkeverem. Ha eltelt a megadott idő, sűrű szövésű szitán/gézen átszűröm, valamilyen szép üvegbe töltöm, légmentesen lezárom. Legalább egy hónapig- ez egy örökkévalóság!! - érlelem, de minél tovább, annál jobb.

2007. október 15., hétfő

Ajánló: Surányi Cukrászda, Szentendre


Nem tudom, ki hogy van vele, de engem leginkább süteménnyel lehet levenni a lábamról.

Mivel otthon általában egyszerűbb sütiket (piték, lepények, piskóták) készítem el és csak ünnepek alkalmával vállalkozom nagyobb ráfordítást igénylő krémes-habos csodák megalkotására, előfordul, hogy hétvégenként cukrászdából vesszük a desszertet.

Régebben a Fény utcai piac közelében laktam, így egyértelmű volt az Auguszt Cukrászda látogatása (bár az utóbbi időben a süteményeik mérete az árakkal fordított arányban csökken és már nem is ízlik annyira, mint kiskoromban), de néha a Daubnert is útba ejtettük. Miután kiköltöztünk Szentendrére, mostani favoritom a Surányi.

Ez a kisebb, lakótelepi ház aljába települt cukrászda (ez a régebbi, most már két üzletük van)igen nagy forgalmat bonyolít az év minden szakában, nyáron teraszt is üzemeltetnek.

Árulnak egy-két féle kekszet, rétest, pogácsákat, mesefigurás és sima parfétortát, fagyit, szeletes sütiket, tortákat és minden jót, amit az édességmániások csak megkívánhatnak, sőt diabetikus sütijeik is vannak.

Kedvencem a holland meggytorta (lásd fotó), amely leveles tésztarétegek közé töltött tejszínkrémből áll, amit kocsonyás meggytöltelékkel rétegeznek, a tetején levő lapon pedig meggyes fondant van. Azaz ez egy meggyes krémes. Csak ebben az évben jelent meg, de már vadászni kell rá, olyan ritkán van belőle (nagyon hamar elfogy).

Nem krémes műfajban a sült túrótortát ajánlanám, ami omlós tészta alapú, olyan, mint egy túrós pite tető nélkül, mert ezt egy jó nagy felezett őszibarack helyettesíti. Ezt is hamar szét szokták kapkodni a kuncsaftok...

Szerintem érdemes egyszer meglátogatni őket. Én máris kedvet kaptam, de sajnos hétfőn zárva!

2007. október 14., vasárnap

"Vasárnapi hús" alias rántott karaj


A velem egyidőben szocializálódott korosztály gyermekkorában bizonyosan gyakori vendég volt
vasárnaponként a tányérban a rántott hús, amit sokan "vasárnapi húsnak" is hívnak emiatt.
Általában ezt mindenki szereti, sőt van olyan is - sajnos - aki csak ezt szereti...

Nálunk már nem túl gyakran kerül az asztalra, mert én annyira nem vagyok oda érte, főleg nem az elkészítéséért, viszont kedvesem nagyon szereti, ezért ma ebédre rántott húst csináltam, rizibizivel és salátával.

A bundázásnál azonban eltértem egy kicsit a szokásostól, aminek következtében a panír ropogósabb lett.
Miután tegnap krumpli volt a köret, előre figyelmeztettem a kedvest, hogy kedvenc krumplipüréjéről ne is álmodjon, helyette rizibizi lesz, és friss zöldfélét is készítettem, hogy valami vitamin is kerüljön a szervezetbe.

Recept

fejenként két szelet sertéskaraj (ez a normál adag, nálunk persze dupla ennyi készül)
liszt
tojás
zsemlemorzsa
reszelt sajt (jelen esetben trappista)
reszelt parmezán
só, bors

A hússzeleteket kicsit kiklopfolom, megsózom és félreteszem, amíg előkészítem a bundához valókat. A panír hagyományos, azzal a különbséggel, hogy a felvert tojáshoz són és borson kívül hozzáreszeltem a trappistát (kb. 5 dkg.), a zsemlemorzsába pedig fele-fele arányban parmezánt tettem.
A szeleteket a szokott módon kisütöm, papírtörlőn lecsepegtetem.

A rizibizit most fele sima, fele barnarizsből csináltam: megfőztem a szokásos módon, majd vajon megpároltam a zöldborsót, megszórtam egy csokor felaprított petrezselyemmel és belekevertem a rizsbe. Nekem nagyon bejött, hogy a kétféle rizsnek eltérő állaga van és a barnarizs kicsit diós ízű, ami meg jól passzolt a zöldborsóhoz.

A saláta felcsíkozott jégsalátából és kisebb darabokra vágott paradicsomból készült, ment bele egy adag olajbogyó, olívaolaj és balzsamecet. Újabban a hasonló jellegű salátákra sót nem teszek, helyette egy-két nagyon apróra vágott szardellafilét adok hozzá. Tetejét megszórtam apróra vágott friss bazsalikommal.

2007. október 13., szombat

Vörösboros marhaszelet tejszínes krumplival


Családunkban gyakran készül marhasült, a következőkben a saját verziómat írom majd le.

Gyerekkoromban anyu is gyakran készítette, általában párolt zöldborsóval/kukoricával és sült krumplival ettük, vagy kelbimbóval - mint ahogy Fűszer és Léleknél olvastam- esetleg csőben sült brokkolival.

Anyukám receptjében nincs répaféle, paradicsom és bort sem mindig használ, ő inkább mustárosan készíti, úgy is nagyon finom. Legjobb benne a sűrű,szinte már kocsonyás szaft, amit a hús nedvei és a sok krémessé párolódott hagymaféle alkot.

A zöldköretet gyakran váltjuk fel tejszínes krumplival, ami egyébként önálló ételként is nagyon rendben van, de ezzel a szaftos marhaszelettel egyenesen verhetetlen. Amikor Lyonban voltam, a jó véresen tálalt steak mellé minden esetben ez a köret társult, de szerintem minden szárazabb hús mellé is passzol.

Az általam ismert eredeti receptet friss rozmaringgal egészítettem ki, a tetejét néha parmezánnal is meg szoktam szórni.

Az elkészítés során volt egy kis gondom a marhahússal: tapasztalatom az, hogy nálunk normális húsmarhát, pl.: zsírerekkel finoman átszőtt, hízlalt hátszínt nem igazán lehet beszerezni. Aki tud valamilyen lelőhelyet, kérem jelentkezzen!

Recept

A sülthöz

8 kisebb szelet fehérpecsenye
2 nagy fej hagyma
1 sárgarépa
1 fehérrépa
fél cső kápia paprika
2-3 gerezd fokhagyma
friss rozmaring
kakukkfű
só, bors, olaj
egy teáskanál mustár
egy teáskanál paradicsompüré
2-3 dl száraz vörösbor

A húst forró olajban elősütöm. Ha már kérget kapott, aládobom a nagyobb darabokra vágott hagymát, fokhagymát, a kisebb kockákra felvágott répaféléket, a rozmaringleveleket, kakukkfüvet. Sóval, borssal ízesítem, aláöntöm a bor felét és fedő alatt kisebb lángon párolom-sütöm. Amikor már majdnem puha, beledobom a kis kockákra vágott paprikát, belekeverem a mustárt és paradicsompürét. Ha elfőné a levét, mindig kevés vörösborral pótolom. Akkor van kész, ha a hús megpuhult, a zöldségekből pedig sűrű szaft keletkezett.

A körethez

1 kg krumpli
8 gerezd fokhagyma
rozmaringlevelek
5-6 dl tejszín
tetejére vajdarabkák.
só, bors, esetleg reszelt parmezán

A krumplit nyersen vékony lapokra vágom. Kiolajozott, nagy tepsibe elkezdem lerakni úgy, hogy egy-egy réteget megsózok, megszórok vékony szeletekre vágott fokhagymával, pár levél rozmaringgal és sóval. Ha a rétegezéssel megvagyok, a halom tetejét megszórom frissen őrölt borssal és ráöntök annyi tejszínt, hogy majdnem ellepje. Rávágok pár vékony szelet vajat, majd a tepsit alufóliával letakarva közepesen forró sütőbe tolom, és kb. negyven percig- amíg a krumpli megpuhul -sütöm. Ekkor leveszem a fóliát, ha akarom, megszórom parmezánnal és erősebb lángon aranysárgásra sütöm. Akkor jó, ha a krumpli egészen felszívja a tejszínt, ami krémes fehér mártássá alakul.

Jóféle száraz vörösbor dukál hozzá.

2007. október 11., csütörtök

Spenótos juhtúrós lepény




Ez az étel a maradék alapanya-
gok felhasználásá-
nak nagyon jó példája, mellesleg még finom is.


Egyébként gyakran készítjük, általában leveles tészta alapra - ami most nem volt- , a töltelékhez fetát vagy mascarponét szoktunk venni, anyukám ez utóbbival szereti a legjobban.


Most maradt tegnapról juhtúró, hétfőről fagyasztott leveles spenót, és volt még egy kis tejszín meg angolszalonna, úgyhogy ezek a mennyiségben már másra nem alkalmas hozzávalók alkották a lepény töltelékét.
Tésztája ezúttal omlós tészta, amit azért szeretek, mert öt perc alatt össze lehet dobni, igaz felhasználás előtt hűtőben kell(ene) pihentetni, de erre most csak egy óra maradt. A sütést a szilvás pitetortánál leírt módon végeztem most is.

Recept

a szilvás pitetortánál már leírt omlós tészta
Töltelék:
15 dkg spenót
15 dkg juhtúró
10 dkg reszelt sajt
2 tojás
kb. 1 dl tejszín
3 gerezd fokhagyma
olaj, só, bors
szerecsendió

A tésztát elkészítem és legalább egy órára hűtőbe teszem. (Legalább van időm elmosogatni a kedvesem által gyártott mosatlan edényhegyeket....)

A töltelékhez az olajon megpirítom az angolszalonnát, rádobom a felszeletelt fokhagymát és a spenótot, sózom, borsozom, megszórom szerecsendióval, a levét elforralom. Leveszem a tűzről és kb. tíz perc elteltével belekeverem a morzsolt juhtúrót, a sajtot és a két tojást, hozzáöntöm a tejszínt.
Amikor a tészta már kipihente magát, kibélelek vele egy jénaifedőt, beleöntöm a tölteléket, és addig sütöm, amíg a közepe is majdnem teljesen megszilárdul. Egyébként ennél többet nem is nagyon lehetne beletenni, mert a tojástól olyasmi lesz az állaga, mint egy felfújté, kicsit meg is emelkedik.

Vendégváráshoz kiváló, de vacsorára is megállja a helyét.

2007. október 10., szerda

Zöldfűszeres boursin


A boursin eredetileg egy francia friss sajtféleség, amelyet fokhagymával, zöldfűszerekkel és borssal ízesítenek.

Nálunk amikor kicsi voltam, apukám készítette mindig. Annyira fűszeresen csinálta, hogy alig bírtuk megenni, de én nagyon szerettem. Ő csak durvára tört borssal és fokhagymával ízesítette, de én jobban szeretem a zöldfűszeseset.


Igazából ez nem a francia boursin receptje, de házilag előállítani az eredeti ízvilágot szerintem az alábbiak szerint lehet.

Recept

15 dkg juhtúró
15 dkg krémsajt (ezúttal Philadelphia)
4 gerezd fokhagyma
pár levél bazsalikom
egy újhagyma
pár szál petrezselyem
olivaolaj vagy puha vaj
só, durvára őrölt bors

A juhtúrót kikeverem a krémsajttal, lágyítom pár csepp olivaolajjal. Az újhagymát zöldjével együtt felaprítom, összevágom a zöldfűszereket, és hozzáadom a keverékhez a zúzott fokhagymával együtt, megborsozom. Sózni csak akkor kell, ha a juhtúró nem elég sós.
Pár órára hagyom összeérni a hűtőben.

Ha vendégek jönnek, lehet a krémből golyókat csinálni és durvára tört borsba vagy zöldfűszerekbe forgatni. Legjobban rozskenyérrel vagy friss bagettel, vörösbor mellé szeretem.

2007. október 9., kedd

Brassói - wokban (?)

Amióta egyszer változtattam a nagy magyar klasszikus receptjén, mindenki ebben a formában akarja enni nálunk. Most már anyukám is így készíti, legutóbb vendégeknek is tálalta, akik el voltak ragadtatva. Talán csak egy hasonló elkészítési módot láttam eddig, a mindmegette.hu-n olvasói hozzászólásban. Szerintem érdemes egyszer kipróbálni, nagyon finom.
Nekem azért jön be így jobban, mert nincs annyira párolt jellege, inkább a kínai konyha szósz nélküli wokos ételeire emlékeztet, és szerintem gyorsabban is készül el.
Másik részről a szójaszósz és a tömérdek fokhagyma alkotta szaft a krumplit is sokkal ízesebbé teszi. Mindenesetre nem tudok annyit készíteni, ami nem fogyna el.

Recept

60 dkg sertés szűzpecsenye
75 dkg krumpli
egy nagy fej hagyma
8 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika
szójaszósz
olaj, só, bors

Ha ráérek, a falatnyi darabokra vágott húst szójaszószba bepácolom kb. fél órára. Ha nem, a wokban jól felhevített olajon megsütöm a hagymát, rádobom a húst, a felkarikázott paprikát és négy gerezd fokhagymát kés élével megnyomva, összevágva. Meglocsolom szójaszósszal , sózom, borsozom és puhára sütöm. Ekkor adom hozzá a maradék fokhagymát, ezzel pár percig összerotyogtatom.
Közben olajat forrósítok és kisütöm benne a hússal azonos méretűre darabolt krumplit. A felesleges olajat leitatom, és összekeverem a húst a krumplival. Ekkor már nem szoktam melegíteni. Kovászos uborkával a legfinomabb.

2007. október 8., hétfő

Sajttal sült spenótos-gombás palacsinta


Ma nem dolgoztam.

Reggel óta az járt a fejemben, hogy kellene valami könnyű ebédet előállítani, azonban még vásárolni sem volt kedvem.

A hűtő és fagyasztó tartalmából kellett válogatni, így a tegnapról maradt gombából, a fagyasztóban levő - helyigényes, ezért elhasználandó- spenótból hoztam össze a kaját.


Az Ardo cég által gyártott leveles fagyasztott spenótot szoktam venni a METRO-ban, nagyon jó találmány: a spenótlevelek gyermekököl nagyságú gombócokban kerülnek fagyasztásra, így nagyon jól lehet adagolni, csak hát kilós kiszerelésben van, amit nem könnyű az általában dugig tömött mélyhűtőmben eltárolni. Viszont nagyon szeretjük, ezért aztán mindig veszek, és gyakran kerül az asztalra, leginkább spenótos spagetti formájában.

Ma valahogy palacsintához volt kedvem, így abba töltöttem a gombás-spenótos tölteléket. Ez nálunk kuriózum, hogy én palacsintát készítek, mert utálom sütni - nem is ment túl jól -ezért kedvesem szokta csinálni. Ezúttal azonban a tettek mezejére léptem.
Szerintem a sós töltelékkel készített palacsinták akkor a legfinomabbak, ha töltés után sütőben még át is sütjük őket, hogy az ízek jobban összeérjenek. A mai ételnél is ennek megfelelően jártam el.

Recept

palacsinta (két tojásból, fél liter folyadékkal,ami ásványvíz és tej felesben, 20 dkg rétesliszttel)
kb. 30 dkg fagyasztott leveles spenót
15 dkg gomba
kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió
olaj, vaj
tejföl
reszelt sajt ( a töltelékbe most pecorino ment, a tetejére jobb híján trappista)

A töltelékhez az olajon megpárolom a hagymát, rádobom a felszeletelt gombát, a felaprított fokhagymát és a spenótot. Addig főzöm, amíg kiolvad, a kevés levet, amit enged, elforralom. Fűszerezem sóval, borssal, szerecsendióval. Leveszem a tűzről, belekeverek 3-4 dkg reszelt sajtot, és megtöltöm vele a palacsintákat. Úgy szoktam hajtogatni, mintha hortobágyi húsos palacsintát csinálnék. Kivajazok egy tűzálló tálat, belefektetem a palacsintákat, megkenem a tetejét tejföllel, megszórom reszelt sajttal, vajdarabkákat morzsolok rá, és sütőben addig sütöm, amíg a sajt ráolvad. Így önmagában is finom, de jó ha valamilyen salátával, pl.: paradicsom
tálaljuk. Evvel a mennyiséggel hét palacsintát tudtam megtölteni.


2007. október 7., vasárnap

Csirke tetrazzini paradicsomos-ruccolás salátával



Húsosfazék adott ihletet a vasárnapi ebédhez: amikor megláttam utolsó postját, tudtam, hogy ezt az ételt fogom elkészíteni vasárnapi ebédre (Anyukám és anyósom látogatására).

Rákerestem a receptre a guglin és azt találtam, hogy Luisa Tetrazzini olasz operaénekesnő kedvenc étele volt. Készíthető csirkével, pulykával, tenger gyümölcseivel is, de tonhalas változata is ismert. Noha Jamie Oliver Olasz kaják című szakácskönyve olasz ételként ír róla, a kereső szerint amerikai étel.

A receptet a főételhez nem részletezném, hiszen a http://husosfazek.blog.hu/2007/10/05/spaghetti_tetrazzini már leírásra került, csak a saláta receptjét írom meg, - de minek.... - amely annyira egyszerű, hogy elkészítési útmutatót nem is igényel...

A főételnél annyiban tértem el, hogy parmezán helyett pecorinot használtam.

Recept (saláta)

fejenként egy marék ruccola

egy ág bazsalikom letépkedett levele
6-8 szem koktélparadicsom
2 újhagyma
2 szardellafilé
olivabogyó ízlés szerint
olivaolaj, fél citrom leve

Az újhagymát felkarikázom, salátástálba szórom, hozzáadom a ruccolát, a negyedelt koktélparadicsomot, a nagyobb darabokra tépkedett bazsalikomleveleket és az apróra vágott szardellafilét. Rászórom az olajbogyót, ráfacsarom a citromlét és megcsepegtetem olivaolajjal.
Ezt tálalom a csirke tetrazzinihez.





2007. október 6., szombat

Sült császár




Be kell vallanom, hogy nem vagyok oda a zsírosabb húsrészekért, viszont a kedvesem igen, ezért aztán néha ezek is előfordulnak a konyhámban. Ha már választanom kell, akkor a csülköt eszem legszívesebben, az oldalast, dagadót, császárhúst inkább meghagyom neki, maximum zsíros kenyérként látom szívesen a szaftját, lilahagymával, jó csípős paprikával.



Ebből is látszik, hogy a mai receptet nem magamnak készítettem.

Recept
bőrös császárhús hosszú, vékony csíkokra vágva (néha lehet is ilyen formában kapni)
egész kömény
fokhagyma
hagyma
csípős paprikakrém
egy zöldpaprika
só, durvára tört bors

A köménymagot a fokhagymával, szemes borssal mozsárban megtöröm, belekeverem a paprikakrémet, elkeverem egy-két evőkanál olajjal. A húst besózom, megkenem a fűszerkrémmel, forró sütőben megkapatom mindkét oldalát, utána mellédobok pár félbevágott hagymát, egy nagyobb darabokra vágott zöldpaprikát és fólia alatt saját levében-zsírjában puhára párolom. (Lehet alá kevés vizet/sört/fehérbort is önteni, nem rontja el:)) Ha ezzel megvagyok, leveszem a fóliát és pirosra sütöm. Lehet melegen is tálalni, de párom szerint úgy jobb, ha a zsírjából kivéve hűtőben kifagyasztom. Nem kell mellé más csak friss kenyér, lilahagyma, csípős paprika, vagy valamilyen házi savanyúság.

2007. október 5., péntek

Szilvás pitetorta tejszínes öntettel




Most ébredtem rá arra, hogy amióta blogot írok, először sütök süteményt.
Régebben, amíg otthon laktam, konyhai tevékenységem a sütésben merült ki, mert igyekeztem mindig meglepni valamivel családom édesszájú tagjait.
Mióta önálló életet kezdtem, sütit alkalmakra és ritkán hétvégére készítek, kímélendő kerekded formánkat.
A héten vettem szilvát, de valahogy nem fogyott, ezért gondoltam, sütök belőle valamit.
A kelttésztás gyümölcslepényeket nem szeretem, ezért valamilyen omlós tésztás sütemény jöhetett csak szóba. Ihletet Mary Berry Torták,sütemények, csemegék című könyvéből merítettem,- amit egyébként mindenkinek ajánlok- de szilvás recept csak egy volt benne, ami nekem annyira nem jött be, úgyhogy azt találtam ki, hogy az omlós tésztára terített gyümölcsre
tojásos-tejszínes-fahéjas öntetet készítek, aminek lágysága ellensúlyozza a tészta "keményebb" állagát.


Recept

A tésztához
25 dkg liszt (1/3 rétesliszt, a többi sima)
15 dkg hideg vaj
1 tojássárgája
1 kiskanál cukor
só, kb 1 dl jéghideg víz


A töltelékhez
szilva (amennyivel a tésztát teljesen be tudom fedni)
1.5 dl tejszín
3 evőkanál cukor
1 evőkanál liszt
2 tojássárgája
fahéj


A tésztához valókat gyorsan összegyúrjuk, 1-2 órára hűtőbe tesszük. Ha kellően lehűlt, lisztezett
gyúródeszkán/ munkalapon kinyújtjuk, kibélelünk vele egy gyümölcstortaformát vagy, ha nincs egy nagy jénai tál fedőjét (nálam ez van, mert anyu elkunyerálta az edényzetemet...). A tészta tetejét kirakjuk kimagozott felezett szilvával, úgy, hogy a héja legyen felfelé.
A tejszínből, tojássárgájából a liszttel és cukorral öntetet keverünk, fahéjjal izesítjük, ráöntjük a gyümölcsre és kb. 30 percig sütjük. Akkor jó, ha a töltelék kocsonyásodni kezd, de nem teljesen szilárd.

2007. október 4., csütörtök

Ananászos csirke

Ehhez a ételhez az alapötlet Stahl egyik könyvéből származik, de kicsit továbbfejlesztettem.
Gyorsan elkészül, kellemesen pikáns az íze, általában sikere volt mindenkinél, aki kóstolta.
Érdekes, hogy akik a megszokott magyaros ízekhez vannak szokva, először milyen kétkedéssel fogadják a hús-gyümölcs párosításokat, de utána már nem utasítják el az ilyen jellegű fogásokat.
A jellegét a fehérbor, gyömbér, fahéj adja meg, ami kevés főzőtejszín hozzáadásával válik krémes mártássá. Tálalhatjuk rizzsel, de kedvesem emellé is krumplipürét kíván enni általában.
A gyümölcsös ragut natúrszelethez is szoktam néha készíteni.

Recept

60 dkg csirkemellfilé
egy tízcentis póréhagyma
egy kisebb ananász (ha nincs, akkor konzerv)
kétcentis gyömbérdarab
vaj
egy pohár fehérbor
egy pohár főzőtejszín
só, őrölt bors, őrölt fahéj

A csirkemellet felkockázom, a vajon serpenyőben megsütöm aranybarnára. Sózom, kiszedem az edényből és félreteszem. A megmaradt zsiradékban megpárolom a felaprított gyömbért és a felkarikázott pórét, rádobom a hússal azonos méretűre vágott ananászt, keverek rajta egyet.
Aláöntöm a bort, nagy lángon forralom pár percig, hogy az alkohol elpárologjon, izesítem a fahéjjal. Hozzáadom a tejszínt, visszateszem a húst, és addig főzöm, amíg a leve kicsit besűrűsödik. Ezt követően már lehet is ennni.

2007. október 2., kedd

VKF- IX Szüreti máj

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e egyáltalán a soros témára, mert jó ideig nem jutott eszembe olyan recept, amivel indulnék. Aztán anyukámmal beszélgetve eszembe jutott a következő étel, amit ő azóta többször is megfőzött, és nagy sikere volt. (Remélem, nem késem le a határidőt, úgyhogy további köntörfalazás nélkül már írom is.)

Recept

60 dkg máj (mi a szárnyasmájat kedveljük jobban)
liszt, só bors
2 evőkanál olaj
3 evőkanál vaj
fél deci félszáraz fehérbor
egy kisebb fürt fehér szőlő

A májat megtisztítjuk, sózzuk, borsozzuk, vékonyan lisztbe forgatjuk, majd a felforrósított zsiradékok keverékén megsütjük (a közepe maradjon rózsaszínes). Ezután kivesszük, tálalásig melegen tartjuk. A serpenyőbe beledobjuk a szőlőt, hozzáöntjük a fehérbort, kicsit beforraljuk, visszatesszük a májat, átmelegítjük, majd tálaljuk.

Egyszerű saláta gombából













Ősz van, jön a gombaszezon, minden gombakedvelő örömére. Mi nagyon szeretjük, viszont én mindig meglepődöm azon, mennyi olyan ismerősöm van, aki nem eszi meg a gombás ételt. A legviccesebb az, hogy az egyik kollégám, aki nem szereti a gombát, előszeretettel eszik bakonyi módra készült ételeket, pedig ugye tudjuk, hogy abban aztán gombának lennie kell.

Erdő szélén élünk, ezért megfogadtuk, hogy ha az építkezést befejezzük, megyünk mi is gombászni, hogy ne csak a szomszédoknak legyen ilyen öröme.

A következő receptet egy kisebb fogyókúra alkalmával készítettem el, de páromnak is annyira ízlett, hogy azóta rendszeres darabja a repertoárna. Grillezéskor ideális kísérője a húsoknak, de tettük már szendvicsbe is, sonkával, sajttal, és úgy is nagyon finom.

Kicsit utánanéztem, és azt találtam, hogy a következő fajtákból készíthető el: sárga gévagomba, májusi pereszke, tejpereszke, császárgomba, csiperkefélék, galambgombák, rizike, óriás pöfeteg.
(Forrás: Dr. Lévai Judit: Terítéken a gomba)

Recept

gomba ízlés szerint
egy gerezd fokhagyma
pár karika póréhagyma
1 citrom
nagy csokor petrezselyem
só, frissen őrölt bors, olaj


A megtisztított, nem túl apróra vágott gombát pár csepp olajon, grillserpenyőben megpárolom-pirítom, sóval, borssal izesítem, lekapcsolom alatta a lángot, beledobom a felaprított petrezselymet, belereszelem a citrom héját, hozzáadom a felaprított hagymákat, kevés olajjal meglocsolom. Langyosan, vagy jégbe hűtve tálalom.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails